30. Sett. 1822.
[2628,2]
Isocrate nel Panegirico p. 150,
cioè poco dopo il mezzo, raccontando i mali fatti da' fautori de' Lacedemoni
(Λακωνίζοντες) alle loro città, dice dei medesimi: εἰς
τοῦτο δ᾽ ὠμότητος ἅπαντας ἡμᾶς κατέστησαν, ὥστε πρὸ τοῦ μὲν διὰ τὴν
παροῦσαν εὐδαμονίαν, κᾄν ταῖς μικραῖς ἀτυχίαις, πολλοὺς ἕκαστος
ἡμῶν
*
(parla dei privati cioè di ciascun cittadino) εἶχε τοὺς συμπαϑήσοντας∙ ἐπὶ δὲ τῆς τούτων ἀρχῆς, διὰ τὸ
πλῆϑος τῶν οἰκείων κακῶν, ἐπαυσάμεϑα ἀλλήλους ἐλεοῦντες. Oὐδενὶ γὰρ
τοσαύτην
2629 σχολὴν παρέλιπον, ὥσϑ' ἑτέρῳ
συναχϑεσϑῆναι
*
. E veramente {l'abito
della} propria sventura rende l'uomo crudele ὠμὸν[ὠμόν], come dice costui. (30. Sett. 1822.).
{{Vedi la p. seg. pensiero primo
[p. 2630,1].}}